... ma is a kedvenc órám lesz ...

Ezzel a felkiáltással pattant ki az ágyból szeptember közepén elsős kisfiam. Őszintén kell megvallanom egy évvel korábban nem gondoltuk volna, hogy ez megtörténhet. Minden reggel különös erőfeszítésünkbe tellett, míg kiimádkoztuk az ágyból. Emlékszem, szorongva vártam a tavaszt, az iskolai beiratkozást.
Vajon meg tudom e találni azt a helyet, ahol jól érzi magát ez az örökmozgó, nyughatatlan kíváncsi kis ördögfióka? És persze ez ne egy mozi, vagy gyorsétterem legyen, hanem egy ISKOLA, csupa nagy betűvel!

Sok helyen érdeklődtem, nyílt napok, pletykák próbáltak befolyásolni, aztán nagy levegőt vettem, és benéztem a "japánba" is. Egy rakás kamasz köszönt rám tisztelettel a folyosón, majd’ hanyatt estem, és megmutatták, hol van a tanári. Nemsokára egy matekórán találtam magam, ahol megfogalmazódott bennem a kérdés: Nem a fiam, ÉN mikor iratkozhatom ide be?
Izgő-mozgó, csillogó szemű elsősök oldottak meg gyönyörű motívumokból álló logikai feladatokat. Aztán a szőnyegen ülve matek kirakóst játszottak! Csupa játék és kacagás. Ez kell nekünk, gondoltam.

És nem csalódtam. Gyermekem hihetetlenül motivált. Minden nap örömmel megy az iskolába, sőt alig akar hazajönni délután! Szorgalmi házi feladatot kér. Novemberben befejezte az első fél éves matek könyvet. A betűk egyszerűen "berepültek" a fejébe. A minap esett meg a történelmi pillanat: váratlanul hangosan, hibátlanul leolvasott egy feliratot. Olyan érzés volt ez, mint amikor először kimondta, hogy "anya".
Minden erőfeszítés nélkül lendültünk át az első fél éven. A két gépelt oldalas, teljesen egyéni bizonyítványból pedig részletes képet kaptam arról, hogy nem óvodába jár már gyermekem, hanem igazi oktatási intézménybe. Azt hiszem, régen attól féltem igazán, hogy nem fogja szeretni az iskolát. Féltem attól, hogyan fogom rávenni, hogy a természetesen előforduló kudarcok ellenére folytassa. Féltem a tanároktól is, vajon őszintén elmondják-e a véleményüket? Az ember annyi rémtörténetet hall!

De ebben az iskolában a tanárok is épp oly motiváltak és érdeklődőek, mint a gyerekek. Úgy látom, itt minden egyes gyermek nagyon számít. Számít az, hogy mit gondol, hogyan érez. Mik az erősségei és hol vannak a gyenge pontjai. Szeretettel és odafigyeléssel oldják fel a kudarcokat.
Kisfiamat minden tanár ismeri, nem csak felismeri. Tudják róla, hogy nehezen oldódik, de nagyon be tud lelkesedni. Nem akadályozzák, hanem kedvesen irányítgatják a cél felé. A követelmény teljesítésének receptje a biztatás és a dicséret.

Két bónusz is van itt. Az egyik az ú.n. projekt oktatás. Havonta összegyűlik az iskola apraja nagyja és vegyes korú csapatokban dolgozzák fel az adott témát, az épp' aktuális hónapot... mindenféle szempontból: népszokások - csillagászat - művészetek - mitológia - történelmi események, matek-kémia-fizika és még ki tudja, mi. A lényeg, hogy EGYÜTT, mindenki. Nincs olyan, hogy ez harmadikas, vagy hetedikes anyag, az elsős is részt vesz, megértésével hozzájárul a nap sikeréhez, gátlások nélkül elmondhatja, amit gondol, kérdezhet, ha nem érti!

Utánanéztem: pedagógus körökben ma is folyik az a diskurzus, hogy a frontális (a tanár a táblánál magyaráz, a gyerek meg jegyzetel... - vagy nem), vagy a projekt oktatás célravezetőbb a mai gyerekeknél, a mai viszonyok között. Egy 25-30 fős osztályban a pedagógus csak külön erőfeszítéssel, túlórában elvégzett felkészüléssel tudná kivitelezni a csoportokban elvégzett téma feldolgozását, vagyis a projekt oktatást, hát nem is igen használják ezt a módszert.
De a vélemények egybehangzóak: a legjobb eredményeket ezzel lehet elérni.

A másik bónusz a zene. Hát az kötelező! Ebből mi lesz? Az én kisfiam érdeklődése kimerült a Forma-1és a foci világában. Szkeptikusan tekintettem a furulyaórák elé. Nehezen is indult. Azután az igazgatónő és az osztályfőnök segítségével rájöttünk, hogy miért nem megy a dolog: a zeneórák alatt kezdődő nagyszünetben a többiek az ablak alatt fociznak. Naná, hogy így nem lehet jókedvűen megtanulni furulyázni! Áttettük az órát fél órával, és fiam otthon furulyával a kezében kezdett közlekedni, néha eljátszotta az aktuális slágert (Télapó itt van), aztán autózott tovább. Sőt! Fellépett a karácsonyi koncerten. Hihetetlen változás!

Én is sokat tanulok itt, berozsdásodott tájékozottságomat minden nap próbára teszi kérdéseivel a kicsi fiam.

Alig várom a következő évet, éveket.
Jó döntést hoztam, amikor ezt az iskolát választottam!

Teljes szívemből ajánlom minden szülőnek, aki felelős döntést szeretne hozni gyermeke jövőjéről!

ÜDVÖZLETTEL:


Dr. Horváth Mariann

Életfa Általános és Alapfokú Művészeti Iskola  |  Telefon: +36 83 320-007; Mobil: +36 30 635-3537   |  Levélcím: 8360 Keszthely, Vaszary K. u. 12.
E-mail: eletfa.iskola [kukac] gmail [pont] com, eletfaiskola.keszthely [kukac] gmail [pont] com